Mesterházi Mónika

HA HIRTELEN

 

Ha hirtelen valóra válna minden,
én nem tudom, csak állnék tétován,
mint lüktető zajból jövet, a csendben
aki nem érti, mit nem ért magán,

mint aki nem tud engedni a csendnek
és zajt ver vissza minden sejtfalán –
talán nem képzelném magam süketnek,
hogyha a csendet csendnek hallanám.

Csak nehogy mégis most váljon valóra.
Majd ha legalább kívánni merek
valami nem negatívat, ha volna,
nem tudom, honnan, egy kis lendület –

Képzelni, nem latolgatni szeret
az ember, és még ha utóbb csalódna
is, csak figyel, a csoda hol ered:
ha hiába vár sem mondhat le róla.