Czilczer Olga

DÉLUTÁN SAKKPARTI

 

Fajansz mondatok, mosatlan kávéscsészék s
tulajdon ujjaim kitartó ide-oda tologatásával el-
csitulnak a reggel 8-cal jelzett kezdet partjain túl-
csapó hullámok. S nekem újabbakat kell korbá-
csolnom. Továbbterelnem mindahányat.

Az ugrások-vánszorgások centiméterei csak
lassan szaporodnak. Munkatársaim egyike alig-
hanem fizetett szabotőr. Ritkán lép. Mit tegyek?

Délután sakkparti a sötét lombok s a fehéren
izzó tükrök között. Megannyi kicsi tó. Most már
békakuruttyolás dönti hatalmába még az alkonyi
áradatot is. Fölsejlik az utolsó koncentrikus kör,
a diktátum fehéren feketével, este 6 óra.

Amikor kiderül, hogy minden szó hazugság
volt, egy éj még előttem. Tudom, amit tudok. Ha
nem lennék egyetlen szárazföldi a kétéltűek közt,
ebben elmerülnék.