Szigeti Lajos

MADÁRLÁTTA KENYÉREN

 

Lánctalpas nyomvonala: szántás,
virágpor karéjos földek,
széllel bélelt ernyőn alászáll
a mag, szirmokra – lángterelőkre
gyöngyharmat perdül, sistergő,
önkéntes tűzhalálra biztat
(mert mi jut a nagy életből?!)
szusszanni fűcsomó fejalj,
vadvirágokból sajtolt illat.

Tudom, mindez évszak divatja,
visszapillantó víztükörben
széttört tájat hátrahagyva,
szélrózsa kokárdát tűztem,
bolygónkat többször körbejárom
(akár én görgetném lábon)
mintha mindörökké keresnék
valakit, magamat sem találom.