Robert Desnos
MINT EGY KÉZ A HÁLÁL PILLANATÁBAN
Mint ahogy kéz mered a halál s a hajótörés pillanatában,
mint a lenyugvó nap sugara, úgy tör föl mindenünnen te-
kinteted.
Elmúlt az idő, tán elmúlt az idő, hogy lássam magam,
De a hulló levél s a keringő kerék majd azt mondják ne-
ked, hogy a földön nincs semmi örök,
Csak a szerelem,
S erről meg akarok győződni.
Vöröses-színekre festett mentőhajók,
Menekülő viharok,
Egy ódivatú keringő, melyet elvisz az idő és a szél az ég
hosszú terein át.
Tájak.
Én nem akarok mást, mint az ölelést, melyre áhítozom,
S haljon meg a kakas éneke.
Mint egy kéz a halál pillanatában görcsbe rándul, ösz-
szeszorul a szívem.
Nem sírtam, amióta ismerlek.
Jobban szeretem szerelmemet, hogysem sírjak.
Sírni fogsz síromon,
Vagy én a tiéden.
Nem lesz túl késő.
Hazudni fogok. Azt mondom, hogy a szeretőm voltál,
És tényleg, mindez annyira haszontalan,
Te meg én, nemsokára meghalunk.
Marc-Hervé Martin fordítása