Robert Desnos

KAKUKK

 

Olyan volt minden, mint egy gyermeki képen.
A hold klakk kalapjának nyolc visszfénye visszatükröződött

a tavacskák felszínén.
Egy kísértet jól szabott lepedőjében
Szivarozott hajléka ablakában
Egy őrtorony legfelső emeletén,
Ahol a tudós varjú jósolt a macskáknak.
És ott volt a kislány, elveszett ingben, hóösvényeken,
Mert kereste cipőjében a selyemlegyezőt és a magas sarkú

cipellőt.
És ott volt a tűzvész, amelyre hatalmasan rajzolódott

a tűzoltók árnyéka,
De legfőképpen ott volt a futó tolvaj, nagy zsák a hátán,
A holdtól fehér úton,
Az álomba merült falvakban kutyák csaholása
És álmukból fölvert tyúkok kotkodácsolása kísérte.
Én nem vagyok gazdag, mondta a szellem, lerázva szivarjáról

a hamut, nem vagyok gazdag,
De száz frankba fogadok,
Hogy ha folytatja, messzire jut.
Hiábavalóság, minden csak hiábavalóság, felelte a varjú.
És a nővéred? kérdezték a macskák.
A nővéremnek szép ékszerei és szép pókjai vannak
Éjjeli várkastélyában.
Szolgák megszámlálhatatlan sokasága
Jön minden este, hogy ágyba vigye őt.
Ébredéskor nyalánksága, jó csalánja várja, s kicsiny

trombitácskája is,
Hogy belefújjon.
A hold letette cilinderét a földre,
Leszállt a sűrű éj,
Melyben a kísértet elolvadt, mint kockacukor a

kávéban.
A tolvaj sokáig kereste az elveszett utat,
És végül elaludt.
És a földön túl nem volt más
Csak a füstöskék ég, hol a hold törölgette homlokát,
S az elveszett kislány, ki a csillagok közt járt.
Itt a szép legyeződ
És a báli cipellőd,
Nagyanyád fűzője
És rúzs az ajkaidra.
Táncolhatsz a csillagok közt,
Táncolhatsz a szép hölgyek előtt
Égi rózsaágyásokon át,
Ahonnét minden este lehull egy rózsa,
Hogy megjutalmazza az alvót, a legszebb álom álmodóját.
Húzd föl a cipellőd és fűzd be a fűződet,
Tűzd az egyik rózsát a blúzodra, rózsaszínt ajkaidra,
S most lebegtesd legyeződet,
Hogy jöjjön még a földön
Éj a nap után,
Nap az éj után.

Marc-Hervé Martin fordítása

 

Előző/Következő bejegyzés