Robert Desnos

EGY NAP MIKOR ÉJSZAKA VOLT

 

Fölröpült a folyó fenekére.
Az ébenfa kövek, az arany vasdrótok és az ág nélküli kereszt.
Minden semmi.
Szerelemmel gyűlölöm őt mint mindenki.
A halál belélegezte a nagy üresség lélegzetét.
A körző négyzeteket és ötágú háromszögeket rajzolt.
Ezután lement a padlásra.
A déli csillagok ragyogtak.
Visszajött a vadász vadásztáska tele halakkal a Szajna közepén lévő partra.
Egy giliszta a kerületen megjelöli a kör középpontját.
Csöndes szemem zajos beszédet mondott.
Akkor a kihalt ösvényen sétáltunk ahol rohant a tömeg.
Amikor a sétától jól kipihentük magunkat volt bátorságunk leülni aztán ébredéskor

lezárult szemünk és a hajnal ránk borította az éj tartályait.
Az eső megszárított minket.

Marc-Hervé Martin fordítása