Imre Flóra

EGY FRANCIA SZONETTET

 

ebben a ködben itt egy francia szonettet
napok óta esik tocsogós a hideg
megénekelni tán márványszín testedet
mellkasod dombjait kis völgyét köldöködnek

a Szép utca fölött alacsonyan lebegnek
a sűrű füstköd- és vízpára-szigetek
megénekelni a sok domború eret
bal kezeden ahogy szememben egyre szebbek

talán lehetne ha november volna most
tavaszváró idő rejtőzködő szabadság
de május ez ilyen ködös zivataros

ez a május ha ég és föld szennyei mossák
hol a vállad kezed hol van a mellkasod
ez a május szonett még őriznek a formák