Petri György

ŐSZI NAGYTAKARÍTÁS

 

Mindinkább egyfajta
esztétikai miszticizmusra hajlok
(ha ez a két szó egyáltalán
kijön egymással). Bárcsak igen!
Ha ez így megy tovább,
újra tele lesz a kalucsnikovunk
miszticizmussal,
mint minden sötét korokban.
Közel az idő, amikor
felpezsdül az általános elernyedés,
hinni kezdjük, hogy itt a Világvége
és várni a Messiást.
Ámde
minden teológiai
megalapozottság híján
mire támaszkodik ez az egész
Schwarmgeisterei?
Egyesek afro-, mások
eurodiziákumok után néznek,
megint mások garantáltan antik
darabokkal bútorozzák be lelküket
egyenesen a HitBizományiból.
Vagy művészettel. (Az egy nagyon szép dolog!)

Szörnyű vendégszöveg reng
araszos vállamon,
a kezemet pedig lehúzza
két nejlonzacskónyi Lencsefőzelék kolbásszal,
Pork Luncheon Meat,
vulgo: Uzsonnahús,
Sardines en huile, Erőleves Kocka,
Tordal Kelpástétom.
„Ez mind konzerv” – mondom halkan, udvariasan
a paralegális hulladéklerakóhelyen
a két ott szorgoskodó
másként-nejlonzacskósnak.

Így nagytakarítás után, festés előtt,
ennyi rumli közt,
jólesik egy sör. Lehetne hidegebb
(s a tévé halkabb), de megjárja.
Az emberélet útjának
kétharmadán – minimum – túl
mind nehezebben tulajdonítok túl nagy
jelentőséget annak, hogy úgy vannak-e
a dolgok, ahogy lenniük kellene.