Szabó Sándor

DÉL VAN, DRÁGA

 

Tart a kibőjtölt nyár adaptív
szőnyegbombázása – inog,
széjjelcsúszik a panel-Bábel,
foszfor a játszótéri homok.

Sárga virágporpép kenődik
izzadt orcádon. Kilazul
szemhéjad veronikakékje,
és lecsurran oldalt és alul.

Köldököd apró tégelyétől
a cipzárheg délre szalad,
ütközet helye, epeműtét,
ott nem is barnul le a hasad.

Mint a szikes turzás – a tankok
vad hűségű hernyónyoma.
Dél van, drága. Aranyidő van.
És gyönyörűbb már nem lesz soha.