HOLMI

falhoz vágtad, reccsent az alma húsa
s sziszegve itta be a durva fal
a rémülettől felhabzó levet
porózus, törtfehér morzsáival

egy csorba alma, fal tövén – a macska
úgy néz rád, mintha attól félne hogy
meghibbantál – normális volt a gazda,
túl normális, túl kedves és nyugodt

Aztán legyint a farkával Ki bánja
havonta három alma Üsse kő
és elvonul a szomszéd sufnijába

– saját házához vagdos itt akármit,
girhes, tollas madár legyek, ha nem hibádzik
neki valami nagyfogú kutya.