Gottfried Benn

MONDATFŰZÉS

Kurdi Imre fordítása

 

Az ég, a szerelem és a sír mindenkié,
kár szót vesztegetni rájuk,
a kultúrkör számára mindezt már alaposan feldolgozták.
Ami viszont új, a mondatfűzés kérdése,
és ez igencsak sürgős:
miért fejezünk ki valamit?

Miért rímelünk vagy rajzolunk le egy lányt
közvetlenül vagy tükörkép gyanánt,
vagy firkálgatunk tenyérnyi széles merített papírra
számtalan növényt, fakoronát, falat,
utóbbiakat amint teknőcfejű, kövér hernyók képében
araszolnak iszonyú alacsonyan
bizonyos rendben?

Lefegyverzően megválaszolhatatlan!
Nem a honorárium végett, az biztos,
egyesek éhen is halnak közben. Nem,
van valami hajtóerő a kézben,
távirányított, valamiféle hajlama az agynak,
talán egy megkésett üdvözítő vagy totemállat,
formális priapizmus a tartalom számlájára,
nyilván elmúlik majd,
de ma a mondatfűzés
az elsődleges.

„Azon kevesek, akik felismertek belőle valamit” – (Goethe) –
miből is?
Gondolom: a mondatfűzésből.