Vörös István

EGY TALÁLT SORRA*

 

Nagyapám emlékének

De aki már meghalt, van ideje várni.
Van ideje várni, kövek alá szállni.
De aki már meghalt, azt baj sosem éri,
fekete idejét fehérre cseréli.

De aki már meghalt, annak szeme, arca
szétfut az időben, nincsen annak arca,
nincsen annak arca, csak csontjai vannak,
de aki már meghalt, nincsen arca annak.

Fehérre cseréli majd fekete gyászát,
van ideje várni kövek mozdulását,
kövek mozdulását, az itélet jöttét,
de aki már meghalt, nincsen annál gyöngébb;

kövek mozdulását az hiába várja,
keskeny ég az idő, nem férhet alája,
keskeny ég az idő, de aki már meghalt,
van ideje várni, bármeddig is eltart.

 

* A vers első sora Török Sophie Babits Mihály Összes művei-hez írt utószavában olvasható.