Váli József

JÚNIUS EMLÉKEI

 

Deák Ferencnek

Mit is kezd az ember június havában?
Mindegy, melyik hónapban született,
A horoszkópok eldobált konzerv-
Dobozai felett szomorúfűz dalol,
És a sziklából nem fakad forrás.

Surrogó gyík az ajtórés hűvösén.
A város kinn rekedt. Régóta
Szerettem volna szólni városomhoz:
Laza körmondataival
Ne alázza meg a hűség virágait.

De szó szót hozott, s végtelen
Szeret-nem-szeret játékban
Fonnyadtak el a szirmok. Tulajdonképpen
Furcsa konvenció rabjai vagyunk,
Midőn mindig hétfőn kezdenénk el
Új életet. A hét többi napjai
Diplomáciai úton és útfélen:
Pattogó labda a zöld asztalon.

Mégis, honnan annyi fény az emlékekben?
Álmaim most sem rejtegetem a kumuluszok elől
Nagy tévedés szökevényként kezelni
Minden titkos érkezőt. S mi szél
Kuszálja össze a való
Jelmezében bókoló valószerűtlent
Az apró örömek panaszaival? Június erre jó:
Szilajon felhajtja az állatkert vadjait.
Csak le kell ülni, a sóhaj jön magától.