Oláh János

A PUSZTA MÉLYÉN

 

Sötéten sajgó ákombákom
rajzolódott ki homlokomra,
nyilallt keresztül a világon,
mint népvándorlás űzte horda.

A puszta mélyén, hol az alkony
parázsba fulladt álmot rágcsál,
kivert macskaként meghúzódom,
szememben bosszú öble sárgáll.

A tettesek menekülőben,
átcsörtettek árkon, bozóton,
ki a gaztettet fölfedeztem,
nekem kell érte meglakolnom.