HOLMI

A hajós lánya meg én
kimentünk éjjel a kikötőbe,
ahol hallgatag bárkákat
ringatott a sötét víz.

Rámutatott egy bárkára:
körülbelül ekkora,
ilyesforma hajója volt
apámnak, amíg élt.

Süllyedő sziget a múlt,
kicsúszik a láb alól,
esetlenül átöleltem,
csókolóztunk a süllyedésben.

Hideg, betonnyűvő szél fújt,
és fúj azóta is mindig,
ahol egymásba kapaszkodunk,
a hajós lánya meg én.