Rozgonyi Iván

ÚJJÁSZÜLETÉS

 

Senki maga nem megy, nem viszi a lába
síron túli szépség nagy múzeumába;
úgy áll be szobornak, mintha fogát húznák,
csontjáig csiszolnák, lelkéig lenyúznák.

Csontig lecsupálva, bőréből kibújva
fogók közt születik régi forma újra;
fogótól, kaszától, keserves halállal,
ásóval, kapával, vad válóper által

megy csak be a földbe, földből égi másnak,
hogy maradjon tetsző a maradék másnak.
Mégis aki készül bármi rosszra, jóra,
erre készül, mondják, kaszára, fogóra.