Horváth Imre

STRÓFÁK

 

1  Letört ismét egy tiszta ág.
    Világosul a másvilág.

2  Már hogy kaphatnának sebet
    a homlokig vértelenek?

3  Szorgos a szónoki beszéd:
    gyűjti a szavak szemetét.

4  Kiderül, hogy ki van felül,
    ha a szél árnya is elül.

5  Minden, mit magam mögött hagytam,
    ugatva kerget szakadatlan.

6  Olyan tisztán látom a múltam,
    hogy attól tartok: megvakultam!