Takács Zsuzsa

ÖT VERS

 

Elejtett tálca

 

Maradjon minden változatlan!
Vízsugárként a konyha kövén szét-
törnek a metszett poharak.

Nem bírom tovább! A füstködből
az utca végén, ahogy a megolvasztott
ólomból a lánynak kiválik

a vágyott figura, kirajzolódik
alakod. Bejössz a háború és az orosz
invázió sebeit őrző házba,

ahol az életem telik.
Meglátlak hirtelen, és látásodba
belehal szemem.

 

Falsetto

 

Fénycsíkok hirtelen, majd szinte ájulásig
vezető homály, és benne a biztos
körvonal, mely rögeszmeként,

üldözöttként, a város lelenceként
bujkál, és a föld alatti folyosókon
letölti sok-sok éjszakáját.

Sápadtsága túlél minden ragyogást.
És lakójára ismer benne a végső
napon a gőgös és lüktető ház.

Sóvár szerelmet érez, boldogító kínt,
és nem tudja az eső abbahagyni
kint a telhetetlen zokogást.

 

Itt ülök a bársonyvörös kárpitok között

 

Itt ülök a bársonyvörös kárpitok között,
vagy fölállok hirtelen, és a hullámzó
ablakokon át a nyüzsgő és omló városokra

kinézek, és a sűrű csöndtől a vékony falú
pohárban szinte részegen szerelmeimre
gondolok, vagyis egyetlenegyre.

Alig lélegzik az éjszakai utca.
Köd kavarog, akárcsak Angliában,
ezernyi ujja a vágyott arcon babrál,

ahol az eljövendő rózsák bokrai kigyúlva
állnak. A sűrű csöndtől a vékony falú pohárban
szerelmeimre gondolok, vagyis egyetlenegyre.

 

A tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy

 

A tiltás ellenére tudtam, hogy te vagy.
Mert az, hogy máris a vásznak közt
forgolódunk, álmomban, a gyöngédség

olyan rohamában, mely a könyörülethez
hasonlított leginkább, és hogy a sarokablakok
ki voltak ütve a szobádban, és az ürességet

az utcai holdfény üvegezte be,
az nem lett volna baj, de hogy a karcsú,
ősz hajú, meggyötört arcú férfi te vagy,

tilos lett volna tudnom, vagy ha már
fölismerlek, a megtorlást kockáztatva szinte,
az ölelésedet viszonoznom ennyire hevesen.

 

Persze nem képzeli el senki

 

Halott vagy nekem, gyönyörű halottam
az első perctől fogva. Mihez kezdjek
veled? Legfeljebb ha elhelyezkedem

melletted a keskeny sávban.
Elmosolyodsz, és magadhoz vonsz ilyenkor.
Én már fölkészültem, és nincsen ellenkezés

bennem, sőt, akár az aktust, kívánom.
Szeretném persze áthárítani a felelősséget rád.
Ha lehet, vonzó körülmények között!

Persze nem képzeli el senki ilyenkor
a zokogó telefont, a takarítást, a hozzátartozók
várakozását a kietlen irodákban.