„EGY HAJSZÁLLAL MERÉSZEBBNEK LENNI”

 

Déry Tibor kiadatlan válasza egy körkérdésre

 

Az Új Írás szerkesztősége 1970 elején körkérdést intézett általa kiválasztott magyar írókhoz: „1. Hol és hogyan érte Önt hazánk felszabadulása ? 2. Mit jelentett az Ön életében, írói programjában ez a nagy fordulat? Művei közül melyikben sikerült a legtöbbet kifejeznie a negyedszázados átalakulásból? 3. Véleménye szerint irodalmunk hű képet hagy-e az utókorra az elmúlt huszonöt évről, vagy adós maradt még lényeges események és jellegzetességek megörökítésével? Magyarán szólva: mit kellene még megírni? 4. Miben tudja lemérni leginkább a felszabadulás utáni változásokat? 5. A társadalom és művészet milyen kérdései foglalkoztatják? Mivel van a legtöbb vitája?” Negyvenhét író válaszolt, köztük Hajnal Anna, Illés Endre, Rónay György, Veres Péter, Zelk Zoltán, leveleiket a januári és februári szám közölte. Déry Tibor válaszát – talán felsőbb utasításra – nem közölték. Déry, noha megszokhatta, hogy írásait olykor visszaadják, vagy törlésekre, javításokra kérik (még akkoriban is), ezúttal – nem tudom, miért – különösen felháborodott és elkeseredett. A cikk másolatát nekem adta, és ráírta: nem jelenhetett meg.

A válaszlevél indulatai, megállapításai ma már alighanem közhelynek tűnnek. Miért adjuk közre mégis? Egyrészt mint irodalomtörténeti vagy inkább kortörténeti adalékot. Másrészt azért, mert a feladat, amit Déry kijelölt, égető szükségből most vált lehetőséggé. Végül avégett, hogy az utolsó bekezdés olvastán ki-ki eltűnődhessen: vajon az intést, amit Déry Tibor önmagához, a magyar írókhoz és az irodalompolitikusokhoz – „gyámolítóinkhoz” – intézett, mennyire fogadták meg a címzettek?

 

Réz Pál