PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

 

A HOLMI szerkesztősége novellapályázatot hirdet, melytől a kortárs magyar novellaírói kedv felpezsdülését reményli. A pályázat nyílt (nem jeligés), minden magyar író részt vehet rajta, ismeretlen pályakezdők éppúgy, mint a műfaj mai mesterei. Természetesen csak új, nyomdafestéket még nem látott írásokkal lehet pályázni, akár több novellával is, és a szerkesztőség egyetlen – remélhetőleg kedvet és képzeletet serkentő – megkötése, hogy a pályamű első vagy éppenséggel utolsó mondatát a kiírásban megadott listából válasszák ki – tetszés szerint és szabadon – a szerzők.

A HOLMI a pályadíjakat, figyelembe véve a forint viszontagságos helyzetét, naturáliákban határozza meg. Eszerint:

1 db első díj – háromnegyed angol uncia tizennyolc karátos arany mindenkori ára (jelenleg kb. 50 000 Ft);

2 db második díj – hetvenöt pozsonyi mérő búza mindenkori ára (jelenleg kb. 30 000 Ft);

3 db harmadik díj – három magyar akó és egy veder és négy pint villányi nagyburgundi mindenkori ára (jelenleg kb. 20 000 Ft).

Beküldési határidő: 1991. május 1. Cím: HOLMI c/o Réz Pál, 1137 Budapest, Jászai Mari tér 4/A, vagy: HOLMI c/o Domokos Mátyás, 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 24. V. 14. – A kéziratokat a szerkesztőség munkatársai bírálják el, s a HOLMI fenntartja magának a jogot, hogy a díjazásra kerülő írások mellett valamennyi közlésre érdemesnek talált pályaművet is elsőként jelentesse meg a folyóiratban.

 

Budapest, 1990. november 30.

 

 

A szabadon választható kezdő-, illetve zárómondatok

 

• Némely embert a szerencse tenyerén hord, míg a másik ember számára csak azért tart tenyeret, hogy megpofozza vele.

• Nagy csacsi a kicsike.

• Senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt.

• A legtöbbször itt kezdődik a gyógyulás, ha az embert álmában a nők látogatják.

• Halkan és gyorsan sírt.

• Sokszor van az úgy az életben, hogy nem igazság az, ami igazság.

• Fényes délben a napszúrás úgy reszket a levegőben, mint valami hegyes, gonosz aranytű.

• Azt mondom, törje ki a nyakát az olyan építőmester, aki két egyforma házat épít egymás mellé.

• A fölébredés – igaz – elviselhetetlen szenvedéseket okoz.

• A fényes teremben leírhatatlan pánik tört ki.

• A férfi bizalmasan az ágy szélére ült.

• Munka nélkül voltam; egy parkba vetettem magam, ahol álmosan figyeltem a zöld szín játékát a gyepen és a fákon.

• Ez délután volt, egy délután, a délutánoknak azzal a markáns ismétlődésével, ami már nem is emberi, istenem, egy délután! mit lehet várni tőle, nem igaz? ahogy mondaná valaki.

• A halak nem hazudnak.

• A hegycsúcsok fölül vannak.