Várady Szabolcs

ELTÉRÍTÉSEK

 

Engem nem egyszer térítettek el nők.
De nem tudtam, mitől. Így lettem álnok.
Ha édességeit megénekelnők!
Következéseit ha konstatálnók!
Vagy tisztességgel végre belehalnék?

A vékony jégen kőnehéz bakanccsal
nem jutni messze. Messze nem jutok.
Ó, elferdült tekintet! Fájdalomrím! 
Kornélnak esti kérdés: újra nő?
A sor végén: önmegtartóztatás.

Megint kibújtam. Nem vagyok megint.
A dallam még talán. Gyáva dalom.
Koszorús érben (szűk lett, ez sem érdem)
áskált az erk. törv., és az ég felettem:
mint leszakadni készülő plafon.

S hogy vége van-e itt, most nem tudom.
Összekössem, vagy hagyjam szét? De mit?
Rímhez, szalonkabáthoz kell a hit,
merő szokásnak, azt tartják, avítt.
Merő szokás: felajzott, félrevitt.