Ferencz Győző

ÁLOM S FELEDÉS

 

A kislányom fél elaludni este,
Hosszan szólongatja a nevemet;
Ha álomba merül, izzad a teste,
Ha megérintem arcát, megremeg.
Oly könnyen visszatér! A szeme tágra
Nyílik, máris fölül, kér inni, és
Ha visszaalszik, sem jut odaátra,
Fölriasztja egy padlóreccsenés.
Csak itt akar maradni, mivelünk, itt,
S ő tudja, mihez nem mehet közel,
Ő tudja, álmaiban hova tűnik:  
Mint aki örökre, úgy köszön el.
Hát ülök ágyán, sötétben, s ahogy
Lélegzik, lassan két helyen vagyok.