Anna Moll

CARRY SÜNIJE

 

Éltem, mint más, a magam uraként:
egyszer hopp, másszor kopp,
fent a Missourinál.
Míg a kis Carry Brown
nem bukkant rám egy reggel
lüktető napsütésben
(ki tudja, mely sugár leszen utolsó?)
s nem zokogta apjának, hogy szejet.

Isten védelmül adott fegyvere,
tüském hiába szúrt.
Egy ronggyal könnyedén
elhelyeztek kocsijuk belsejében,
hogy nekem jó legyen!
Ó, bárgyú emberek!
Veszélyekkel teli szabadság helyett
csak bolond választ békés szolgaságot!

Elmásztam, bújtam két lemez közé,
a karosszéria egy titkos rejtekében,
s ott megszorultam.
Nem leltek soha.
Azt hitték, tán kiestem,
Carry Brown sírhatott.

És azóta velük
egy sorsba
összezárva
utazom,
utazom.