Rába György

ŐSZI VERSENYEK

 

Ez ez a győzelem
gyeplőszárra fogott
csikorgó izületeken
a zablát harapó
lazuló fogakon
folytasd testem-lelkem
fegyencgyarmatom

Dideregve kelek
a vetetlen hagyott
fölszántott magányból
annyi elszakadás
után asztaltól ágytól
meggyűr már az emelkedő
nap ahogy viháncol

Volt pedig volt bizony
dombvidék kaptatóul
s a nekifeszülő
célhoz ért horkanása
s bár elmúlt a vágta
lépésben is az izmok
kirajzolják mi jó
örök noha másnak
talán magamnak is
októberi megújulásnak