Rába György

ATHÉNI ISKOLA

 

Álltukban is mintha mozognának
igét ropogtat síkalakjuk ajka
előtérben feszítenek a bölcsek
ahol tavaly mások domborítottak
elődeik arcát füst szétharapta
de a párás háttérből tömörülni
hasonlókká mester-helyettesekké
jönnek követők sok buzgó tanítvány
a csoportfőket tán lemeszelik
és egyetlenné válhatnak jövőre
ám ebben a festett történelemben
hol lelek helyet hová kuporodjam
a lépcső egyik kikopott fokára
ezt bizony tőlem el nem marja senki
s itt mulathatok az előadáson
érkeznek sorra-rendre főszereplők
a jelenet legfőbb igaztevői
s a középpontból már lökdösik őket
még újabbak igaznál igazabbak
húzódom inkább a felhők alá
a festő egy zugot emberszabásút
hagyott láthatnom más jobb iskolákra
száz egyidejű igehirdetésre
s az egymást túlharsogó kórusok
többszólamú értetlen bölcsessége
a megcsúfolt mű elévülhetetlen
üzenete