Rába György

A DORONG NEKROLÓGJA

 

Csupasz csupasz csupasz
a két kezem
így vonultam át
fél évszázadon
az első lepke gesztusokat
nem is számitom
ezért a módszeres bunkóütést
töprenghettem szegény rokon
vissza hogy adjam
az ólmos érvet volt fogadni gondom
hogy szikrázzak feleletet
hisz ott ríttak zsugorodtak enyésztek
s nem szűnt nem csöndesült
a suhogás a reccsenés
semmibe vettem a dorongot
megsajnáltam az is mulandó
azt is serény idő erezte
bővizű évgyűrü aszály jegyezte
rá is az én olcsó napom sütött
elemek kénye-kedvének kitett
verő szolgálatában meghasadt
hogy szántam lestem husángszünetekben
csak meg ne roppanjon az árva
s amikor újra sujtott
a törékenyt aggódva vártam
a csontrepesztő beh gyönge esendő
s csapását neveztem simogatásnak
lett volna könnye akkorra zokog
belesatnyult belekopott
mint minden önkény a kudarcba
ki végszóra úr tört szilánkká
a túlélő meg hol nevet
hol elfogja a részvét
egy felsőbbség veszíti részét
s a bélyegzett rangrejtve jár-kel
elnyerve a millió nevet