Orbán Ottó

KÉT SZÓ KÖZÖTT, A RÉSEN

 

Mándy Ivánnak

 

hozzám is elhozták ugyanazt az ívet
(hozzám is egy szakadt hadaró madárszerű nő)
nincs ott a nevem az aláírók közt
számít-e más
nem

na persze ez minden valóban hatékony mozgalom módszere
a nagy világvallásoktól a kis helyi puccsokig
őrülettel az őrület ellen azaz
barátaim most tegyünk félre mindent
koncentráljunk az ügyre

rossz összeesküvő lennék mert rossz szervező vagyok
amellett szórakozott illetve az emlékezetem szeszélyes
emlékszem minden kép minden részletére
de az időpontokra és a számokra nem
életveszélybe sodornám azt aki rám bízná az életét

az én esélyem a vers ehhez értek
majd bolond leszek más terepet választani
ahol kicselezhető műkedvelő vagyok
a szófaragás tisztes kisipar
s tudom hogy kell becsülettel gyakorolnom a mesterségemet ahhoz
hogy hírvivőnek választhasson a sors ha úgy akarja
ha a hírnek nincs más útja
csak a csontjainkra rohadt viharkabát zsebe
és abban a bűzölgő notesz

és abban a megmunkált szavak
és bennük rejtőzve a láthatatlan szellem
mely ronggyá veri a Wehrmacht verhetetlennek hitt hadosztályait

hibátlan okfejtés amíg választhatjuk a verset
s van műhelyünk amit védjünk és béke van
de ha két szó között a résen
(most rakja el az ázott-veréb-frizurájú nő az ívet)
befújja Auschwitz és a Gulag vaskályhájának füstjét a szél
s mi ott állunk meztelenül a bőrünket sikáló ragyogásban
a föltámadás vagoncsikorgástól hangos appelén
minden jelentéktelennek gondolt hétköznapi becstelenség
föltündököl rajtunk mint izzó anyajegy