Imre Flóra

A HOLDFÉNYBEN

 

a holdfényben a kerti út
minden kavicsa messze fénylik
nem látni mégse merre fut
a végig a megérkezésig

felhő jön gyorsan add kezed
égő arcom rejteni vállad
a homályban az égerek
mozdulatlan istenek állnak

csend van csak a szökőkutak
tompa mély zokogása mormol
fordítsd fordítsd el arcodat
valami szél fut át a parkon

önnön mélyére néz a tó
eleven test eleven testre
hogy világít az ing alól
alkarizmaid dombja-medre

az ezüstcsipke ég felett
apró fények nyílnak-csukódnak
égeti vállam tenyered
az árnyékok mindig nagyobbak