Eörsi István

ÖREGEDÉSEM JELENLEGI STÁDIUMÁBAN

 

még megperzsel a rejtődző parázs,
de inkább szokás vonz, mint akarás.

Amit felveszek, szívesen elejtem.
Csak aki meghal, azt nem felejtem.

Ha meglop, akit szerettem, a nő,
már nem hiszem, hogy ez elbűvölő,

sem hogy rosszabb lett, amióta lop –
olyan amilyen, csak szeretve jobb.

Újabban a fát nézem, nem az erdőt,
és a szeretet árfolyama megnőtt.

Öregségem jelenlegi fokán
kívánom, hogy az ajtót törje rám,

itasson át azzal, mit nem tudok,
mielőtt rám keményül a burok.

Félelmeim nyugtalan alszanak
szökevény szavak halmai alatt.

A dolgok – protestál bár az öt érzék –
kimutatják farkasfoguk fehérjét.

Rá kell ébrednem: minden élet börtön.
Még nem akaródzik beletörődnöm.