Bodor Béla

AZT MONDTA,

 

hogy ne barcogj, kenyeres, minek is
barcognál. (Vő. „újtípusú műdal”.)
Vagy ha nem tetszik, fel is út, le is
út. A táj mondta. Fával, tóval, fűval,

ezt ugatta az egész apparátus,
míg párolgott, párzott és létezett.
Lesz állítva ház mégis, fa alá tus,
hordós tipus, és lesz víz (mérgezett)

tusolni, s inni lesz külön staniclis,
hemperg’ni fű, lesz erre mód (ha nincs is):
hosszú hétvége jő, egy long, long week end,

sok kisgyerek mind barcog majd meg rikkent,
midőn a gép megáll, s táncdalt sugárzik
a rádió, a bomb’, a nő, a pázsit.