Sumonyi Zoltán

KÉT HOTELSZOBA

 

Böjti szél

Kiveszi az erőmet ez az eszeveszett böjti szél,
amely nem is Hamvazószerdán,
de másfél nappal korábban érkezett,
s Húshagyókeddre virradóra
nem hagyott aludni már. –

Kialvatlan vacogással tárcsáztalak föl délelőtt,
valami ürüggyel,
mintha csak kötelességből,
mintha csak halaszthatatlan közölnivalóval.

A napok? – kérded.
A napok még csak eltelnek valahogy,
hanem az éjszakák! – Megannyi alagút:
csak átjutni, átkúszni rajtuk reggelig!

Véletlenül se lepjen így meg a halál;
eltorzult arcom lelepleződne,
mint omlás alól későn kimentett
halott bányászoké.

Frankfurt am Main, 1990. március 4. (Hotel Sheraton)

 

Jeruzsálemnek szűk sikátorába

„und wird in den Alleen hin und her
unruhig wandern, wenn die Blätter treiben.”

(Rilke)

Jeruzsálemnek szűk sikátorába
két árva macska tér be kívülem. –
Ma nem gondoltam még az Ács Fiára.

Ma épp tíz éve, márciusi esten
két árva asszony okkal felzokog,
s én (mint az inga?) térek-fordulok
két városrész között a messzi Pesten.

Tíz éve már! – Hány esték, Istenem!
Hol egyik könnyezik, hol másik un már. –
S én, mint az inga, úgy ingok, hiszen
se megváltást… se járni a vizen…
amint kitűnt tegnap Kafarnaumnál.

Jeruzsálem, 1990. március 8. (Hotel Palatin)