Oravecz Imre

SZAJLA

 

A recski gyalogút

 

A Cigány-páston kezdődött, a falu felett,
a tető után, a nyeregben jobbra kanyarodott,
és az erdő szélén vitt tovább,
le a nagypallagi völgybe,
ott keresztezte a patakot,
aztán a földek közt hegynek fel megint,

sokszor kísértem rajta anyámat a recski piacra,
vagy mentem napszámba,
egyedül vagy többedmagammal,

ezen találkoztam apámmal is,
mikor a Markóból szabadult,
és jött hazafele a recski állomásról,
mi meg elé mentünk,
49-ben vagy 50-ben,
késő ősszel vagy kora télen,

megfagyott a sár,
kopogott a cipőnk,
és féltünk kissé,
mert este volt,
bár világított a hold,
és tűrhetően lehetett látni,

a tetőn hirtelen elénk toppant egy nagy ember,
a karjára kapott és magához szorított,
és olyan jó meleg volt az arca,
csak szúrt,
mert nem borotválkozott,

attól kezdve emlékszem az apámra.

 

 

Csabai neneék árnyékszéke

 

Nem volt se oldala, se háta,
csak teteje meg ajtaja,
mégse láttunk bele,
mert Andris bácsi szögbe rakott, hasogatott tűzifa-fallal vette körül,
és sose hagyta leapadni a készletet,

de ha olykor mégis arra kényszerült,
hogy megbontsa az építményt,
lehetőleg még aznap pótolta a hiányt,
és a ganajon ürítettek,
míg nem végzett az aprítással,

az egyszerű faalkalmatosság belvilágát is ugyanez a műszaki leleményesség jellemezte,
a száldeszka-ülőke mögött, annál valamivel mélyebben
madzagra kötött kukoricacsutka lógott,
melyet egészségügyi papírnak használtak,

ezt úgy fedeztük fel,
hogy egyszer,
mikor nem tartózkodott benne senki,
odalopóztunk,
és kíváncsiságból félrelibbentettük az ajtóul szolgáló rongyszőnyeget.