HOLMI

to George Szirtes

majom majom majom majom

be vagy a majomba zárva

nekem is az a bajom bajom

hogy e tudati én ez árva

éntudat abból kibújni nem

tud akárhogy hántolja tolja

marad majom majom képiben

szőre-bőre füle álla orra

ha ki ma pók halálig pók marad

aki macskahal halálig tátog

fonákján fel nem vágod oldalad

– hát még hogy ott kibújhatnátok!

ki hangya s hangyaságban megreked

de a bolyból örömest kiválna

hogy kétágon járni emberebb

vagy madármód kapna szárnyra –

kopog a szomszéd a koponyán:

hej! kitinpáncél! nem enged!

kivetkőzhetnék jó komám!

…metamorfózis kéne ennek!

Csak oly mohón ne azonosulnánk

mindennel mire tekintetünket

vetjük: marad emberforma a hullánk

bár pohunkból a vágy varangya lüktet

mi él hal fal nyel nyúl nyálaz öldököl:

m i – b é l ü n k ! halált osztó ezer tusa!

s a kétéltű lét iszony-ikrájából kikel

a panteizmus pesszimizmusa