Gerard Gorman*

KÁLVIN TÉR / EZ MÁR CSAK ILYEN

 

Tövig szétrohadt az épület, még a kőkerub
pénisze is a kapu fölött, szétrohadt tövig,
elmállott, azt hiszem, ez már csak ilyen, ezt
magyarázták legalábbis vagy százszor, lassanként
kirágták, kieszegették a patkányok, elpusztítanak
mindent, ez már csak ilyen, növekszik és zsugorodik
minden, megállíthatatlanul, és én itt laktam,
a kellős közepén, a harmadik emeleten, a negyediken
a lépcsőfordulók szerint, meg se próbálom elmagyarázni,
vedd úgy, ahogy van, ahogyan én is, amikor vagy százszor
elmagyarázták borozás közben, az épület alatt a
pincében, mindegy, összedőlt az egész, mert túl sokáig
támasztották, dúcolták alá, faállványzat tartja,
de hiányzik az infrastruktúra, szétrohadt az egész
épület, tövig, korhadt gerendák tartják, szúette
gerendák, a lift nem működik, végig nem működött,
és csorog a víz, a csöveken, nem bennük, a hetedikről
le, át az emeletemen, a vezetékek szétrohadtak,
elemésztették a patkányok, szétrágtak mindent, ezt
mondták legalábbis, mondták annyiszor, ez már csak ilyen.

Ferencz Győző fordítása

 

* Gerard Gorman 1960-ban született Liverpool mellett. Az elmúlt években a British Council támogatásával magyar költőket fordított. Itt jelenik meg először magyarul.