Térey János

PERÚJRAFELVÉTEL

 

Újjáavat és érvénytelenít;
nem futhat el alig csitult sebekkel:
ha most idézi vissza azt a reggelt,
úgyis veszít megint, úgyis veszít.

Mint átértékelődő dolgaink
kezünk között a költözéseinkkor:
tüntet meggyűrt, nyúzott arcán a fintor,
most végre túljutott aggályain,

lesz ereje, hogy újra lefokozzon,
hogy megfontoltan osszon és szorozzon. –
Lesz még másképp. Hiszen csak incseleg.

De hogyha megfogyatkozom ma végleg?
Ó, angyalarc, közöttünk nincsenek
tiszta, egyértelmű leképezések.