Térey János

A CSARNOK

 

De tárgyiasítani undorunkat
itt sehogyan sem sikerül.
Személytelen, szikkadt csendjével untat
a csarnok, és arcodra ül

nevén alig nevezhető szándékod,
hogy jelenléted megtagadd,
kettéhasíts egy fonnyadt kartotékot,
mely ittlétednek foglalat.

Testetlen undor. Választhatsz egy arcot,
hogy iszonyod beléhelyezd –
hiába vádolsz meg, hiába marsz most,
undorod is esetleges.