Kovács István

A TÉR TÖREDÉKEI

 

Kert. És temető. Fölöttük a várrom…
S árnyai között a hű halálraítélt.
Ahol címersast rebbent föl a zászló,
széthasadozik a kör-rámázott kék ég.

Odébb hálóval gúzsba kötött tőkék.
És kegyelemlövésként egy-egy csattanás…
amelyre összerezzennek a körkép
alján szuronyrohamra induló bakák.

Mindabból, mink volt, ez maradt…: egy karton?
De rajta a romvár családi örökség…
A padlástér is lehet templomcsarnok,
s a körmünkre égő gyufaszál örökmécs.