Henri de Régnier

PHILÉNISZ ÉS EUKRATÉSZ

 

Vad szél, s küszöbömön kihunyt a lámpa lángja,
de láttam arcodat, és tudom, hogy te vagy;
jöjj fekhelyemre, szűk, amit két testnek ad;
a vágy szelíden így fektet kettőnket ágyba.

Nem, nem, lámpát ne gyújts, ó, házam hű barátja!
Tudom, milyen utast rejtek tetőm alatt;
türelmes légy, ne szólj, figyeld, míg szíjamat
lassan megoldozom, sarum levetni vágyva.

Eljött – nem érzed? –, itt van a szerelmes óra,
hogy meztelen legyek, ruhám ledobva sorra.
De hagyd, míg elnyúlok karod közt hangtalan,

hogy vak mozdulatom – nincs árnya a falon –
tükörben, éjszaka, hol nem látom magam,
fésűvel fusson át fekete hajamon.

 

Szegzárdy-Csengery József fordítása