Henri de Régnier

AZ ESŐS KERT

 

Az ablak tárva; künn esik,
aprólékos gonddal szitál,
halk nesszel s csöppre csöpp, amint
a hűvös, alvó kertre száll.

Lomb lomb után ébred virága,
s a porlepett fa zöld ma itt;
a kőfalon venyige ága
kinyújtja zsibbadt tagjait.

A fű borzong, kavicsa hűsen
ropog, és mintha hallanád,
ahogy a homokban s a fűben
láthatatlan láb libben át.

A kert susogva rezzen össze,
titkon s meghitten remeg ő;
a zápor, szemet szembe öltve,
földet és eget egybesző.

Esik, s hunyt szemmel is figyelve,
az egész esőt hallom én,
az ázott kert hull, csepp a cseppre,
az árnyban, mely már bennem él.

 

Szegzárdy-Csengery József fordítása