Tandori Dezső

„ÉLES ELMÉM MEGŐRIZTEM, NEM PIÁLTAM…

 

…el” stb. Mondom, vagy mondhatnám, hogy „fél esernyőm”.
Fél esernyőm megőrizte éles elmém, féléles elmém fél
esernyőmben őrzöm. És ez az egész őrzöngés, kérdeném
– nagyon is a Várady Szabolcstól –, zöngétlen mármost, vagy
zöngés? Hát legalább társalgok valakivel, társalogni kell, azt
kell képzelni, vagy akarni; mert különben, úgy látszik, sem
az éles elme, sem a fél esernye nem és nem tud elégséges
lenni, se kitűnő. Ez ebből elégségesen kitűnik.