Nádasdy Ádám

FOCI

 

Kivettél engem mindazok közül,
kiket garantáltan szeretsz, s az arcuk
– melyet a magadét leképezendő
adtál nekik – vasárnap elsimul.
Ragyognak felfele. Az én szemem
sosem lehet a tiédhez hasonló:
én hazudok, túl sok krémest eszem,
a munkámban a gyönyör érdekel
(a szerelemről jobb, ha nem beszélünk),
adósságot csinálok, emberek
érzelmi pénztárcájában kutatva;
váratlanul, későn tör rám a gyász,
s nem a halottakért. Sosem fociztam,
mint azok, akik vasárnap ragyognak.