Petri György

EGY SZERZŐDÉS HÁTOLDALÁRA

 

Hogyan manőverezhetném
ki magamat e tesz-vesz város
oly peremére, ahol
nekem lakcímem, nekik
jogcímük nincs bármit is
várni-akarni tőlem,

ahol nem kell hogy legyek
tevés-vevésük
része, se feltétele,
függésüktől függésem
hatályát ahol veszti?

Hogyan mohosodhatnék
egy nem illeszkedő,
de éppen csak elférő
köveként a falnak? Hogyan
lehetnék észre- és részvétlen,
ám mindig
vételkész
kuporgássá, kuksolássá?

Belém hallatszana
nyüzsgésük, matatásuk
(a cipőtalpakról leváló
porszemek robaja is!).
Másik fülembe pedig
– kályha-meghitten –
duruzsolna a semmi.