Határ Győző

BETEGTÜKÖR

 

Domokos Mátyásnak

szemem fehérje szürke az orrom hosszúkás
a haldoklásból kigyógyulni – nem szokás

de minek is mondom rajtam kívül kit érdekel

ez életút: ha jött – jövőnek menni kell

mert jöttmentek vagyunk mi mind jövők menők
emberpalántahajtó halandótermelők

még könyvet írni csak-csak s írást ha van

kiszedni: azt tudom – de hogy magam

el is temessem-s elparentáljam is
ily ördöngös garabonciás s nagy hamis

praktikákhoz én (már megengedjetek)

nem értek s különben is túlontúl beteg

vagyok A baj: életszűkület Környékező
engem mind szűkebbre fojtó tűzmező

a tűztér alatt a rostély a Járat amerre majd

lehullok s újra ismerős szilárd talajt

érzek de nem tapintok nem-lábam alatt
ha összekaparnak a seprők és kanalak

csodás a fektetés a gyolcs és csodás

ez egy-hűltőhelyemben hagyott hálálkodás

hogy elkísértek a tűntön-tűnés hatványain
túl és kiszitáljátok földi maradványaim

mi vagyunk a Föld sója! mannája! étele!

(– ez minden haldoklandók vizsgatétele:)

szemem fehérje szürke az orrom hosszúkás
a haldoklásból kigyógyulni – nem szokás