Határ Győző

„DICSŐ TERMÉSZET”

 

Kass Jánosnak

már én csak szobákban szobákban élek

és nem a természet zöld ölén

a kertemben is hogy elüldögéljek?

a behurcolkodáson kezdeném

nem hívogatnak a régi lombok

már csak könyvtár nyugalma kell

hol egén a felhőtlen irgalomnak

milliárd betűje énekel

nem csalogat az erdei ösvény

se vadméh se vadízű vadvirág

elharangozva delem – fösvény

időmön bogársereg foga rág

az erdő szelleme s romantikája

mással ring kereng bong lődörög

párban fiatal táncos életpálya

sziromszőnyege iramló-örök

de már a lombsátor emlékeimben

csak végidőnap beárnyékoló

mert minden nap ha levetem ingem:

orosz rulett tán ötödik golyó

föld reng vonat siklik gépek potyognak:

kataklizmikus szent egykedvűség!

jaj már csak holnapot ne hozzon a holnap

melynek kohó tüze vén szememben ég

jaj rengő tisztások lángtenger veszélyek!

bűvös kört páncél könyveket körém!

hogy már csak szobákban szobákban éljek

és ne a természet zöld ölén