Eörsi István

ÜZENET KREONNAK

 

Hallom: a nyugdíjas barakkparancsnok
vén agya már csak kavicsot őrlő
kávédaráló, ő maga kering,
mint arzénnal étetett paraszt
kis körben, s rendőrért kiált, ezúttal
saját maga ellen. Tisztelt Köteles,
Ön köteles élni: számlálja sokáig
a mutatóujjakat, s új gyerekkora
homokjában játsszon a kiásott
csontokkal, cipőkkel, álmodjon vissza
lágy húst a koponyákra,
fogsorok fölé lebiggyedt ajkakat,
fogadkozva és motyogva, amíg
megvetésünk nem züllik szánalommá.