Kiss Anna

A JELENLÉT

(TOVÁBB!)

 

A felvevőgép
törött lencséje kávátlan
kutak, és falifülkék
egymásra zsúfolt paplanai,
dinnyehús-, méz-, aszaltszőlő-égbolt
hitvány tolmácsa.
Porviharból
felbukkanó ló horpasza fölött
terebély has, csípő, csengőkkel súlyos
öltözet, mérhetetlen,
áll alatt, homlokon át hétszer
halántékig visszaérő szűz
kendőselyem, évszakot
lesajnáló!
Nő és állat e sívó hely fölé
méltósággal
tornyosuló jelentés!
Skorpiók közt
leszúrt bot csak alkalmi
időmérő a lugasok
alá tojó tyúkok, osonó
rókák szemében!

Ez az út sem
most fordul északnak!

Görgetegén
elakadt fejedelmi szekerek
nemez-hattyúi,
az arany álarcok lezuhantak, ég
néz át a csontokon! A terepjáró
horpadásaiba egyre
hulló fagyal-gyöngy hó?

S a Lárvahegy!

Itt hal meg a szél,
a víz is lassul pezsegve,
lávakő-kavics porondján sátor,
sötét a sötéten,
vadlúd-szellem
tukmálja rám a nyílás
fölé akasztott lélekdobot,
megkerülvén
a sátor szivárványba
merül el és a túl
lezúduló folyam.