Kántor Péter

DAL MINDENKINEK

 

Mindenki arra szálljon,
ami őt messze viszi.

mert ami messze, az jó,
az ember legalábbis hiszi.

Mindenki arra szálljon,
ami őt messze viszi.

Én ha tehetem, borra
szállok, borvörös tenger

himbál, s a hajóm orra
borvörös hullámokat szel.

Vagy ha tehetem, hosszú
whisky-vonatra szállok,

tudom, nem járok rosszul,
Glasgow-ig meg nem állok.

De mikor sörre szállok,
nem visz sehova; látom,

mindig egy helyben járok,
s csak puffadok, barátom.

Pedig a messze, az jó!
az ember legalábbis hiszi.

Mindenki arra szálljon,
ami őt messze viszi!