Samuel Beckett

LÉPTEK

 

Török Gábor fordítása

 

 

 

may (m) fésületlen, szürke haj, viseltes, földet söprő pongyola, eltakarja lábát női hang (h) a színpad sötét felső részéről

 

Mozgástér: egy méter széles sáv a színpad elülső részén, a nézőtértől kissé jobbra; hossza kilenc lépés.

 

 

Mozgás: jobb lábbal indul (j) jobbról, J pontból balra, B pont felé bal lábbal (b).

Forduló: B pontban jobbra, J pontban balra.

Léptek: világosan hallható, ritmikus járás hangja.

Világítás: gyönge; a padló szintjén a legerősebb, a testen gyöngébb, a fejen a leggyöngébb.

Hangok: mindkettő halk és vontatott mindvégig

 

Függöny. A színpad sötét. Távoli harangszó. Visszhang. Gyönge fény a mozgástérre. A színpad többi része sötét. M B felé tart, amikor megjelenik. B ponton megfordul, megtesz további három teljes hosszt, majd megáll J felé fordulva. Szünet

 

m Anyám. (Szünet. Ugyanúgy) Anyám. (Szünet)

h Igen, May.

m Aludtál?

h Mélyen aludtam. (Szünet) Mély álmomban is hallottalak. (Szünet) Nem alhatok olyan mélyen, hogy téged ne hallanálak odalent.

 

Szünet. M járkál tovább. Négy hossz

 

(Az első hossz után, a léptekkel szinkronban) Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, fordulj, egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, fordulj. (A negyedik hossz után) Nem próbálnál aludni egy kicsit?

 

M arccal J felé megáll. Szünet

 

m Megint adjak injekciót neked?

h Igen, de még túl korán van. (Szünet)

m Megint megfordítsalak az ágyban?

h Igen, de még túl korán van. (Szünet)

m Megigazítsam a párnáidat? (Szünet) Váltsak lepedőt? (Szünet) Beadjam az ágytálat? (Szünet) Az előmelegített ágytálat? (Szünet) Átkössem a felfekvéseidet? (Szünet) Lemos­dassalak? (Szünet) Megnedvesítsem kiszáradt ajkadat? (Szünet) Imádkozzam veled? (Szünet) Éretted? (Szünet) Megint. (Szünet)

h Igen, de még túl korán van.

m Mennyi idős vagyok már?

h Hát én? (Szünet. Ugyanúgy) Hát én?

m Kilencven.

h Olyan sok?

m Nyolcvankilenc, kilencven.

h Későn hoztalak… (Szünet) …a világra. (Szünet) Bocsásd meg ezt is! (Szünet. Ugyanúgy) Bocsásd meg ezt is!

 

M járkál tovább. Egy hossz megtétele után megáll, arccal B felé. Szünet

 

m Mennyi idős vagyok már?

h Negyven múlhattál?

m Csak?

h Attól tartok, igen.

 

Szünet. M járkál tovább. Az első forduló után, B pontban

 

May. (Szünet. Ugyanúgy) May

m (járkálva) Igen, anyám.

h Már soha nem hagyod abba. (Szünet) Örökké ezen jár az a…?

m (megáll) Ezen?

h Ezen az egészen… (Szünet) …ezen jár az a kevés eszed? (Szünet) Ezen az egészen. (Szünet) Ezen az egészen.

 

M járkál tovább. Öt másodperc. A mozgástér elsötétül. Minden sötét. Nem hallatszanak a lép­tek. Szünet. A harangszó kissé halkul. Visszhang. Gyönge fény a mozgástérre. Minden más sö­tét. M J felé fordulva tűnik föl

 

Most itt járkálok. (Szünet) Vagyis jövök és őrködöm. (Szünet) Az éj beálltával. (Szünet) Azt képzeli, egyedül van. (Szünet) Nézzétek csak, hogy álldogál ott, milyen mereven, arccal a falnak. (Szünet) Milyen mozdulatlanul! (Szünet) Kislánykora óta nem járt oda­kint. (Szünet) Nem lépett ki a házból. (Szünet) Föltehetnénk a kérdést, egyáltalán hol van? (Szünet) De hát a régi kuckóban, ugyanott, ahol… (Szünet) Ugyanott, ahol elkezd­te. (Szünet) Ahol elkezdődött. (Szünet) Ez az egész elkezdődött. (Szünet) De ez, ez, mi­kor kezdődött ez? (Szünet) Amikor a többi hasonló korú lány… kinn a bárány, benn a farkast játszott, ő már itt volt. (Szünet) Már akkor elkezdődött. (Szünet) Azt a kopott padlót valaha…

 

M járkálni kezd. Kissé lassabban lépked

 

De figyeljük csöndben a mozgását.

 

M járkál. A második hossz vége felé

 

Nézzétek csak, milyen sikkesen fordul!

 

M megfordul, járkál. A harmadik hossz lépteivel egy időben

 

Hét, nyolc, kilenc, fordulj.

 

M B pontban megfordul, megtesz még egy hosszt, megáll J felé fordulva

 

Mondom, azt a kopott padlót ott, azt a padlósávot, valaha szőnyeg borította, vastag perzsa. Egy éjjel aztán, ez a lány, alig nőtt ki a gyermekkorból, az anyját hívta, és így szólt: anyám, ez nem elég. Az anya: Nem elég? May – ez a gyermek neve – May: Nem elég. Az anya: De mi nem elég, May, hogyhogy nem elég, May, miből nem elég? May: Úgy gondolom, anyám, hogy a lépteket hallanom is kell, bármilyen gyöngén hallatszanak. Az anya: Csak a mozgás nem elég? May: Nem, anyám, csak a mozgás nem elég, a lépteket hallanom is kell, bármilyen gyöngén hallatszanak.

 

Szünet. M járkál tovább. Járás közben

 

Megkérdezhetnénk, alszik-e még? Igen, éjszakánként néha szunyókál egy keveset, a falnak támasztja szegény fejét, és alszik egy kicsit. (Szünet) Beszél-e még? Éjszakán­ként néha beszél, amikor azt hiszi, nem hallja senki. (Szünet) Elmondja, hogy is volt. (Szünet) Megpróbálja elmondani, hogy is volt. (Szünet) Ez az egész. (Szünet) Ez az egész.

 

M járkál tovább. Öt másodperc. A mozgástér elsötétül. Minden sötét. A léptek nem hallatszanak. Szünet. A harang még halkabban szól. Visszhang. A mozgástér megvilágítása még gyöngébb. M mozdulatlanul áll J felé fordulva. Szünet

 

m Függelék. (Szünet. Járkálni kezd. Kissé még lassúbb léptekkel. Két hossz után megáll, J felé fordulva. Szünet) Függelék. Kicsit később, amikor már szinte teljesen elfelejtették azt a lányt, elkezdte a… (Szünet) Kicsit később, amikor már mintha soha nem is létezett volna, ez az egész soha nem is létezett volna, elkezdte a járkálást. (Szünet) Az éj beáll­tával. (Szünet) Az éj beálltával beosont a kis templomba az északi ajtón, amely ilyen­kor mindig zárva volt, és csak járkált. Az Ő nyomorúságos kereszthajójában. (Szünet) Éjszakánként néha mozdulatlanná dermedt, mintha kísértetet látna, és csak állt ott mereven, amíg mozdulni nem tudott újra. De sok olyan éjszaka is volt, amikor csak járkált szünet nélkül föl s alá, föl, alá, mielőtt eltűnt volna, ahogyan jött. (Szünet) Hangtalanul. (Szünet) Legalábbis nem hallatszott semmi. (Szünet) A külseje. (Szünet. Járkál tovább. Két hossz után megáll, J-vel szemben. Szünet) A külseje. Áttetsző, de azért nem láthatatlan, bizonyos fényben. (Szünet) Megfelelő fényben. (Szünet) Inkább szür­ke, mint fehér, áttetsző halványszürke. (Szünet) Rongyokban. (Szünet) Ócska rongyok­ban. (Szünet) Nézzétek csak azt ott… (Szünet) Nézzétek csak, ott megy a kandeláber előtt, ahogy a lángok… a fényük… mint amikor udvara van a holdnak. (Szünet) Rö­viddel azután, hogy elment, mintha soha nem is létezett volna, járkálni kezdett föl és alá, föl és alá abban a nyomorúságos kereszthajóban. (Szünet) Az éj beálltával. (Szü­net) Vagyis bizonyos évszakokban, vecsernye idején. (Szünet) Minden bizonnyal. (Szü­net. Járkál tovább. Egy hossz után megáll, B-vel szemben. Szünet) Az öreg Winterné, akire biztosan emlékszik az olvasó, egy késő őszi vasárnap este a vacsoraasztalnál üldögél­ve a lányával istentisztelet után, evett valami keveset, majd letette a kést meg a vil­lát, és lehajtotta fejét. Mi van veled, anyám, kérdezte a lánya, aki roppant különös lány volt, jószerével már alig nevezhető lánynak… (Megváltozott hangnemben) Szörnyen szerencsétlen egy… (Szünet. Megszokott hangján) Mi van veled, anyám, nem vagy ma­gadnál? (Szünet) W-né nem felelt azonnal. De végül fölpillantott, és Amyra meredt – Amy a lány keresztneve, az olvasó biztosan emlékszik rá –, fölemelte fejét, merőn Amy szemébe bámult, és azt kérdezte… (Szünet) …azt mormolta, merőn Amy szemébe nézve azt mormolta, Amy, nem vettél észre semmi különöset az esti istentiszteleten? Amy: Nem én, anyám, semmit. W-né: Talán csak képzelődtem. Amy: És mi volt az, anyám, amit talán csak elképzeltél? (Szünet) Mi volt az pontosan, anyám, amit talán csak elképzeltél, valami… különöset vettél észre? (Szünet) W-né: Te magad nem vet­tél észre semmi… különöset? Amy: Nem én, anyám, semmit, enyhén szólva. W-né: Hogy érted ezt, Amy, enyhén szólva, egyáltalán mit jelenthet ez, Amy, enyhén szólva? Amy: Úgy értem, anyám, hogy nem vettem észre semmi különöset… de tényleg enyhén szólva. Mert az égvilágon semmit sem vettem észre, se különöset, se mást. Nem láttam semmit, nem hallottam semmit, az égvilágon. Nem is voltam ott. W-né: Nem voltál ott? Amy: Nem voltam ott. W-né: De hát én hallottam, hogy válaszolsz. (Szünet) Hallottam, hogy azt mondod: Ámen. Hogyan válaszoltál volna, ha nem vagy ott? (Szünet) Hogyan mondhattad volna, hogy Ámen, ha – amint állítod – nem voltál ott? (Szünet) Atya, Fiú és a Szentlélek legyen és maradjon mivelünk, most és mind­örökké. Ámen. (Szünet) Tisztán hallottam a hangod. (Szünet. Járkál tovább. Három lépés után megáll, de nem fordul meg. Hosszú szünet. Járkál tovább, megáll, J felé fordulva. Hosszú szünet) Amy. (Szünet. Ugyanúgy) Amy. (Szünet) Igen, anyám. (Szünet) Már soha nem hagyod abba? (Szünet) Örökké ezt akarod forgatni… (Szünet) Ezt? (Szünet) Ezt az egészet. (Szünet) Szegény fejedben. (Szünet) Ezt az egészet. (Szünet) Ezt az egészet. (Szünet)

 

A mozgástér elsötétül. Minden sötét. Szünet. Harangszó, még halkabban. Visszhang. Gyönge fény a mozgástérre. Maynek nincs nyoma. Tíz másodperc. Sötétség

 

Függöny