Csengery Kristóf

ÉKSZERTEKNŐS

 

Micsoda kozmikus igyekezet,
világfelforgató vad indulat
hajtja, mikor így vájkál és kutat
az akváriumban elhelyezett
kavicsok és csigák között, a csempe
végtagokkal valami végtelenbe
próbálva ásni kiutat.
S a végén mindig ugyanaz a „nem”:
körmök kaparnak síkos üvegen.
Mert itt körös-körül: a véges. Ezt
ő is megérzi, valahányszor a
fejéhez koppan létének fala.
Teknős-dühe teknősön túli vakhit-
tel ostromolná a teknősfelettit,
s megzavarja az üveglap csalása:
valami nincsen, át mégsem ereszt.
Hiába lát ki, be kell újra lássa,
hogy nincs megoldás, nincs, aki segítsen:
bezárva ő, kint állok én, az Isten.