Vlagyiszlav Hodaszevics
MÁRCIUS
A hó megposhadt, összeroskadt végül.
Fojtó, nehéz a nyirkos levegő.
A járdákra, akár tükrökbe, nézünk,
De fenn, az égben – szürkeség, eső.
Hát nem csodás? Mit lábammal tapostam,
Azon most égi arcmásom lelem,
S a mennyben, mely túlságosan közel van,
Csak azt, amit a földön, idelenn.
1922
Baka István fordítása
